by [Előzmény]
A városban sétált egy idegen sráccal, akit nemrégiben ismert meg.
- Az erdő veszélyes hely a gyakorláshoz - mondta a srác. - Szerencsére a városban van egy megfelelő hely.
A mondata végén már látszott is az a hely, amiről beszélt. Pár céltábla volt az íjászoknak, farönkök a közelharchoz és egy nagy tér, az összecsapáshoz.
- Kezdjük itt - sétált a farönkökhöz. Közelebbről látszott mennyire megviseltek már. Volt rajtuk nem egypár vágás. - Nézzük mit tudsz - állt félre teret adva. Kivonta a kardot és elkezdte a farönköt püfölni. Az első vágásnál a rönk átfagyott. - Támadd különbözőféleképpen. Szuper! Mutatok egy párat - a srác a mellette lévő farönkhöz lépett, ő pedig lemásolta, amit csinált. Így gyakoroltak egy ideig, míg tökéletesen nem ment.
- Rendben, pihenjünk egy kicsit - javasolta a srác, érzékelve, hogy már kifáradtak.
Egy aprót bólintott és leült nekidőlve a rönknek.
- Már nagyon jól megy - foglalt helyet mellette.
Miután kipihenték magukat a srác felállt.
- Küzdjünk meg! - most elmaradt az a szokványos mosolya. Egyenesen a lány szemébe meredt, aki csak kérdőn nézett vissza rá. - Ez a kiképzés vége.
- Jó - bólintott és ő is talpra ereszkedett.
A srác a küzdőtérhez ment és megállt, majd előrántotta kardját. A lány a másik oldalt helyezkedett el, és ő is kivonta kardját.
- Helyezkedj el egy olyan pózba, ahonnan mindened tudod védeni, ugyanakkor kényelmes legyen - mondta és ő is így tett.
Nagyjából elsőre meg is találta azt a kezdőállást, ami megfelelő neki.
- Támadj! - kiáltotta és ekkor megpróbálva tartani a pózt felé rohant.
A kardok összecsattantak és akárhányszor próbált újratámadni, a srác mindig kivédte. Amikor ő kezdte a támadássorozatot kissé megingott, de végül belejött és jól védett. Ám elbízta magát és a következő pillanatban egy hatalmas csattanás közepette a kard a földre esett. A srác kardja vége pár centire a fejétől volt.
- Még egyszer - tette le a fegyvert a srác és visszatért a mosolya.
Felvette a kardját, és újra kezdték a csatájuk. A kardok újra összecsattantak. Egy véget nem érő harcnak tűnt, amikor azonban újabb csörrenéssel ért földet egy kard. Most a srác torkától pár centire volt a pengeéle.
- Tökéletes - vigyorodott el.
- Köszönöm, hogy ennyi mindenre megtanítottál - helyezte a hüvelyébe a kardot.
- Remélem, hasznodra válik - tette el ő is a fegyverét.
- Az biztos - mosolygott ő is rá. - Kösz még egyszer. Helló! - ezzel ott is hagyta és elindult vissza az erdőbe. Jobb érzés volt karddal az oldalán közlekedni, tudván, hogy meg tudja védeni magát.
[Folytatás]
A városban sétált egy idegen sráccal, akit nemrégiben ismert meg.
- Az erdő veszélyes hely a gyakorláshoz - mondta a srác. - Szerencsére a városban van egy megfelelő hely.
A mondata végén már látszott is az a hely, amiről beszélt. Pár céltábla volt az íjászoknak, farönkök a közelharchoz és egy nagy tér, az összecsapáshoz.
- Kezdjük itt - sétált a farönkökhöz. Közelebbről látszott mennyire megviseltek már. Volt rajtuk nem egypár vágás. - Nézzük mit tudsz - állt félre teret adva. Kivonta a kardot és elkezdte a farönköt püfölni. Az első vágásnál a rönk átfagyott. - Támadd különbözőféleképpen. Szuper! Mutatok egy párat - a srác a mellette lévő farönkhöz lépett, ő pedig lemásolta, amit csinált. Így gyakoroltak egy ideig, míg tökéletesen nem ment.
- Rendben, pihenjünk egy kicsit - javasolta a srác, érzékelve, hogy már kifáradtak.
Egy aprót bólintott és leült nekidőlve a rönknek.
- Már nagyon jól megy - foglalt helyet mellette.
Miután kipihenték magukat a srác felállt.
- Küzdjünk meg! - most elmaradt az a szokványos mosolya. Egyenesen a lány szemébe meredt, aki csak kérdőn nézett vissza rá. - Ez a kiképzés vége.
- Jó - bólintott és ő is talpra ereszkedett.
A srác a küzdőtérhez ment és megállt, majd előrántotta kardját. A lány a másik oldalt helyezkedett el, és ő is kivonta kardját.
- Helyezkedj el egy olyan pózba, ahonnan mindened tudod védeni, ugyanakkor kényelmes legyen - mondta és ő is így tett.
Nagyjából elsőre meg is találta azt a kezdőállást, ami megfelelő neki.
- Támadj! - kiáltotta és ekkor megpróbálva tartani a pózt felé rohant.
A kardok összecsattantak és akárhányszor próbált újratámadni, a srác mindig kivédte. Amikor ő kezdte a támadássorozatot kissé megingott, de végül belejött és jól védett. Ám elbízta magát és a következő pillanatban egy hatalmas csattanás közepette a kard a földre esett. A srác kardja vége pár centire a fejétől volt.
- Még egyszer - tette le a fegyvert a srác és visszatért a mosolya.
Felvette a kardját, és újra kezdték a csatájuk. A kardok újra összecsattantak. Egy véget nem érő harcnak tűnt, amikor azonban újabb csörrenéssel ért földet egy kard. Most a srác torkától pár centire volt a pengeéle.
- Tökéletes - vigyorodott el.
- Köszönöm, hogy ennyi mindenre megtanítottál - helyezte a hüvelyébe a kardot.
- Remélem, hasznodra válik - tette el ő is a fegyverét.
- Az biztos - mosolygott ő is rá. - Kösz még egyszer. Helló! - ezzel ott is hagyta és elindult vissza az erdőbe. Jobb érzés volt karddal az oldalán közlekedni, tudván, hogy meg tudja védeni magát.
[Folytatás]
