Fegyverbolt
Alice Trumble- Admin
- Hozzászólások száma : 33
Join date : 2015. Mar. 13.
Age : 1569
Tartózkodási hely : Fogadó
by 
Alice Trumble- Admin
- Hozzászólások száma : 33
Join date : 2015. Mar. 13.
Age : 1569
Tartózkodási hely : Fogadó
[Előzmény]
Most jön csak a java. Az még semmiség volt, hogy eladta az angyallepkét, ám az, hogy fegyvert vegyen sokkal nagyobb kihívás, ugyanis nincs tapasztalata a fegyverek terén. Így elmélkedve dekkolt a bolt előtt.
- Elnézést, segíthetek? - mosolygott rá egy fiatal srác. A húszas évei elején lehetett, az arca férfias volt, öltözete, mint egy harcosé, teste izmos és erős. Megbízható kisugárzása volt.
- Egy fegyvert szeretnék venni, de nincs túl sok tapasztalatom - szégyenlősködött.
- Segítek választani - mosolygott vidáman. - Gyere! - ezzel kinyitotta az ajtót, amit megint egy csengő hangja kísért. Úriasan előre engedte.
- Jó reggelt! Éles kardok, erős bárdok, hegyes tőrök... itt minden van, ami egy harcosnak kellhet! - fogadta őket a fegyverárus, aki egy erős vonású férfi volt. Látszott rajta, hogy több csatát is átvészelt. - Mivel szolgálhatok? - érdeklődött mosolyogva, azonban ez rögtön átcsapott csodálkozásra, amikor egy gyenge lányt pillantott meg. - Mit keres itt egy ilyen fiatal kislány? Ez nem neked való hely.
- Fegyvert szeretnék venni - jelentette ki a mondatot, ami már sokadjára hangzott el a fejében.
- Fegyver harcosnak való. Mond csak, te mi ellen szeretnél harcolni?
- Ami megtámad - válaszolta nemes egyszerűséggel. - Kiszámíthatatlan hely az erdő.
- Mi dolga egy fiatal lánynak az erdőben - érdeklődött tovább.
- Az legyen az én dolgom.
- Hát rendben - hagyta annyiban. - Milyen fegyvert szeretnél?
- Melyik a legerősebb? - kérdezte, remélve, hogy rögtön a neki tökéletes fegyvert kapja.
Pechére az árus elővett egy hatalmas csatabárdot és a kezébe nyomta. A súlyától rögtön összébb is rogyott, épphogy meg tudta tartani.
- Ez a legerősebb példányom. Ez a kétkezes csatabárd sokak életét mentette meg a háború alatt - a tekintete bizakodóbb lett.
- Ne az erősségét nézd - szólalt meg mellette a srác. - Olyan fegyvert válassz, ami könnyen kezelhető - tanácsolta. Ezzel visszanyújtotta a bárdot a férfinak.
- Kaphatnék egy könnyebbet?
Az árus visszahelyezte a fegyvert és felé nyújtott egy újat.
- Ez egy kőkard - amikor elvette, meglepően könnyű volt. - Számtalan harcos jár ilyen karddal az oldalán - megörült, ahogy a kezében tartva légkönnyed volt.
- Teszteld le - szólalt meg újra a srác. - A kardnak tökéletesen passzolnia kell hozzád.
Suhintott egyet a karddal, ám könnyebbnek bizonyult, mint azt gondolta. A keze megfutott és majdnem saját magát vágta le. Félőn visszanyújtotta.
- Nincs egy erős, de könnyű? - kérdezte reménykedve.
- Volna itt egy - hozott egy újabb kardot -, de mond csak, miből fogod kifizetni?
- Arra ne legyen gondja.
- Rendben - adta át az egykezes fegyvert. - Ez egy könnyű, mégis erős fegyver. Mágia van ráolvasva, ezért nem egyszerű a kezelése. Fagy sebzést okoz, ezzel lassítva az ellenfelet. Az Árnyvágó nevet kapta.
Kicsit megemelgette. A súlya megfelelő volt. Suhintott vele egyet-kettőt. Tökéletesen megfelelt. A markolata kényelmes volt, a pengéje éles és mágiától fénylő, a formája szép és könnyen eloszlatta a súlyát. A srácra pillantott, aki mosolyogva bólintott.
- Mennyi lesz? - kérdezte nagy vidáman.
- 15000 arany - vigyorgott a férfi cselesen.
- Nem sok ez egy kicsit - kérdezte, mint akinek nincs annyi pénze -, figyelembe véve, hogy ez az első fegyverem?
- Jól van - adta be a derekát -, magának legyen csak 10000. De aztán vigyázzon!
- Meglesz - helyezte a hüvelyébe a kardot. - Köszönöm a segítséget - nézett a srácra.
- Semmiség - mosolygott kedvesen. - Szólj nyugodtan, ha bármire szükséged lenne.
- Igazából lenne még itt valami - szégyellte, hogy már annyi mindent kér ettől a szerencsétlen idegentől, ő pedig nem ad cserébe semmit.
- Mi volna az?
- Kitanítanál az egykezes fegyverhasználat terén? - kérdezte remélve, hogy nem kér sokat.
- Szíves örömest! - vigyorodott el. - Kövess! - hagyták maguk mögött a fegyverboltot.
[Folytatás]
Most jön csak a java. Az még semmiség volt, hogy eladta az angyallepkét, ám az, hogy fegyvert vegyen sokkal nagyobb kihívás, ugyanis nincs tapasztalata a fegyverek terén. Így elmélkedve dekkolt a bolt előtt.
- Elnézést, segíthetek? - mosolygott rá egy fiatal srác. A húszas évei elején lehetett, az arca férfias volt, öltözete, mint egy harcosé, teste izmos és erős. Megbízható kisugárzása volt.
- Egy fegyvert szeretnék venni, de nincs túl sok tapasztalatom - szégyenlősködött.
- Segítek választani - mosolygott vidáman. - Gyere! - ezzel kinyitotta az ajtót, amit megint egy csengő hangja kísért. Úriasan előre engedte.
- Jó reggelt! Éles kardok, erős bárdok, hegyes tőrök... itt minden van, ami egy harcosnak kellhet! - fogadta őket a fegyverárus, aki egy erős vonású férfi volt. Látszott rajta, hogy több csatát is átvészelt. - Mivel szolgálhatok? - érdeklődött mosolyogva, azonban ez rögtön átcsapott csodálkozásra, amikor egy gyenge lányt pillantott meg. - Mit keres itt egy ilyen fiatal kislány? Ez nem neked való hely.
- Fegyvert szeretnék venni - jelentette ki a mondatot, ami már sokadjára hangzott el a fejében.
- Fegyver harcosnak való. Mond csak, te mi ellen szeretnél harcolni?
- Ami megtámad - válaszolta nemes egyszerűséggel. - Kiszámíthatatlan hely az erdő.
- Mi dolga egy fiatal lánynak az erdőben - érdeklődött tovább.
- Az legyen az én dolgom.
- Hát rendben - hagyta annyiban. - Milyen fegyvert szeretnél?
- Melyik a legerősebb? - kérdezte, remélve, hogy rögtön a neki tökéletes fegyvert kapja.
Pechére az árus elővett egy hatalmas csatabárdot és a kezébe nyomta. A súlyától rögtön összébb is rogyott, épphogy meg tudta tartani.
- Ez a legerősebb példányom. Ez a kétkezes csatabárd sokak életét mentette meg a háború alatt - a tekintete bizakodóbb lett.
- Ne az erősségét nézd - szólalt meg mellette a srác. - Olyan fegyvert válassz, ami könnyen kezelhető - tanácsolta. Ezzel visszanyújtotta a bárdot a férfinak.
- Kaphatnék egy könnyebbet?
Az árus visszahelyezte a fegyvert és felé nyújtott egy újat.
- Ez egy kőkard - amikor elvette, meglepően könnyű volt. - Számtalan harcos jár ilyen karddal az oldalán - megörült, ahogy a kezében tartva légkönnyed volt.
- Teszteld le - szólalt meg újra a srác. - A kardnak tökéletesen passzolnia kell hozzád.
Suhintott egyet a karddal, ám könnyebbnek bizonyult, mint azt gondolta. A keze megfutott és majdnem saját magát vágta le. Félőn visszanyújtotta.
- Nincs egy erős, de könnyű? - kérdezte reménykedve.
- Volna itt egy - hozott egy újabb kardot -, de mond csak, miből fogod kifizetni?
- Arra ne legyen gondja.
- Rendben - adta át az egykezes fegyvert. - Ez egy könnyű, mégis erős fegyver. Mágia van ráolvasva, ezért nem egyszerű a kezelése. Fagy sebzést okoz, ezzel lassítva az ellenfelet. Az Árnyvágó nevet kapta.
Kicsit megemelgette. A súlya megfelelő volt. Suhintott vele egyet-kettőt. Tökéletesen megfelelt. A markolata kényelmes volt, a pengéje éles és mágiától fénylő, a formája szép és könnyen eloszlatta a súlyát. A srácra pillantott, aki mosolyogva bólintott.
- Mennyi lesz? - kérdezte nagy vidáman.
- 15000 arany - vigyorgott a férfi cselesen.
- Nem sok ez egy kicsit - kérdezte, mint akinek nincs annyi pénze -, figyelembe véve, hogy ez az első fegyverem?
- Jól van - adta be a derekát -, magának legyen csak 10000. De aztán vigyázzon!
- Meglesz - helyezte a hüvelyébe a kardot. - Köszönöm a segítséget - nézett a srácra.
- Semmiség - mosolygott kedvesen. - Szólj nyugodtan, ha bármire szükséged lenne.
- Igazából lenne még itt valami - szégyellte, hogy már annyi mindent kér ettől a szerencsétlen idegentől, ő pedig nem ad cserébe semmit.
- Mi volna az?
- Kitanítanál az egykezes fegyverhasználat terén? - kérdezte remélve, hogy nem kér sokat.
- Szíves örömest! - vigyorodott el. - Kövess! - hagyták maguk mögött a fegyverboltot.
[Folytatás]
|
|
|