Vegyeskereskedés
Alice Trumble- Admin
- Hozzászólások száma : 33
Join date : 2015. Mar. 13.
Age : 1569
Tartózkodási hely : Fogadó
by 
Alice Trumble- Admin
- Hozzászólások száma : 33
Join date : 2015. Mar. 13.
Age : 1569
Tartózkodási hely : Fogadó
[Előzmény]
A városba érkezve rögtön a vegyeskereskedést célozta meg. Volt nála némi pénz, de tudta jól, hogy annyi nem elég fegyvert venni, ezért szeretné eladni a ritka pillangót, ami a birtokában van. Rég járt utoljára ezeken a poros utakon, sose akart feltűnést kelteni. Lássuk be, ha valaki húsz éven keresztül változatlanul látja ugyanazt az arcot, nem fog rögtön jóra gondolni. Ezért is maradt mindig az erdőben, de persze most szüksége volt, hogy a városba jöjjön. Nem viselt semmilyen álcát, úgy csak felfigyeltek volna rá, ám a hétköznapi ruhájában nem tűnt ki a tömegből, csak egy volt a sok közül.
Kis csengettyű jelezte, hogy kinyílt a bolt ajtaja.
- Jó reggelt! Miben segíthetek? – állt a pultnál egy korosodó asszony. Rögtön a lényegre tért.
- Ezt szeretném eladni – helyezte az üveget a pultra, benne a ritkasággal. Az eladó jól szemügyre vette.
- Ez bizony egy nagyon ritka fajta. Angyallepkének hívják, pont a ritkasága miatt. De ez még ritkább, mert fehér színű – állapította meg. – Az is feljebb viszi az árát, hogy még él – mondott el mindent, amit tudott. Nem izgatta más, csak amiért jött, hát rá is kérdezett.
- Mennyit ad érte?
- Figyelembe véve, hogy egy élő, sértetlen és kézzel fogott ritka egyedről van szó, amit egyedül fogott – elgondolkodott -, adok érte 50000 aranyat.
- Rendben – leplezte örömét. Sikerült egy nagyszerű üzletet nyélbe ütnie. Az asszony el is helyezte a polcon a leglátványosabb helyre, hogy mindenki lássa eddigi legdrágább szerzeményét. – Viszlát! – hagyta el a vegyeskereskedést, hogy a fegyverboltba mehessen.
[Folytatás]
A városba érkezve rögtön a vegyeskereskedést célozta meg. Volt nála némi pénz, de tudta jól, hogy annyi nem elég fegyvert venni, ezért szeretné eladni a ritka pillangót, ami a birtokában van. Rég járt utoljára ezeken a poros utakon, sose akart feltűnést kelteni. Lássuk be, ha valaki húsz éven keresztül változatlanul látja ugyanazt az arcot, nem fog rögtön jóra gondolni. Ezért is maradt mindig az erdőben, de persze most szüksége volt, hogy a városba jöjjön. Nem viselt semmilyen álcát, úgy csak felfigyeltek volna rá, ám a hétköznapi ruhájában nem tűnt ki a tömegből, csak egy volt a sok közül.
Kis csengettyű jelezte, hogy kinyílt a bolt ajtaja.
- Jó reggelt! Miben segíthetek? – állt a pultnál egy korosodó asszony. Rögtön a lényegre tért.
- Ezt szeretném eladni – helyezte az üveget a pultra, benne a ritkasággal. Az eladó jól szemügyre vette.
- Ez bizony egy nagyon ritka fajta. Angyallepkének hívják, pont a ritkasága miatt. De ez még ritkább, mert fehér színű – állapította meg. – Az is feljebb viszi az árát, hogy még él – mondott el mindent, amit tudott. Nem izgatta más, csak amiért jött, hát rá is kérdezett.
- Mennyit ad érte?
- Figyelembe véve, hogy egy élő, sértetlen és kézzel fogott ritka egyedről van szó, amit egyedül fogott – elgondolkodott -, adok érte 50000 aranyat.
- Rendben – leplezte örömét. Sikerült egy nagyszerű üzletet nyélbe ütnie. Az asszony el is helyezte a polcon a leglátványosabb helyre, hogy mindenki lássa eddigi legdrágább szerzeményét. – Viszlát! – hagyta el a vegyeskereskedést, hogy a fegyverboltba mehessen.
[Folytatás]
|
|
|